A nemzeti egység kormánya

A Fidesz bejelentette: az olyan kiemelt ügyek esetében, mint a választási törvény, nem egyedül dönt, hanem az ellenzéket bevonva. Szakértők szerint javaslataik valóban jó alapot jelenthetnek a kompromisszumokra a többi párttal. Ráadásul az Orbán-kormány az „acsarkodáson” felülemelkedő politikai aktorként, a nemzeti egység kormányaként léphet fel – miközben valójában saját, eredeti elképzeléseit önti jogszabályi formába.

Navracsics Tibor hétfőn az Országgyűlésben arról beszélt, hogy az általuk benyújtott fontos törvény- és alkotmánymódosító javaslatokról nem a pártérdekek alapján, hanem az ellenzéket bevonva kívánnak dönteni. Kérdés azonban, hogy az elmúlt évek politikai kultúráját szemlélve, ez csupán kommunikációs fogás, vagy valódi egység jöhet létre a pártok között.

A Fidesz elmúlt években és a választási kampány időszakában alkalmazott kommunikációs technikájának alapja, hogy igyekszik önmagát nem az egyszerű pártérdek képviselőjeként feltüntetni – emlékeztet Szánthó Miklós. A Nézőpont Intézet elemzője szerint a Gyurcsány-Bajnai kabinetekkel szemben is úgy interpretálták mondanivalójukat, mint amely megjeleníti a regnáló kormányzat ellenében táplált „országos elégedetlenséget”. A szakértő szerint érezhetően ezt a típusú mentalitást, a „általános közhangulat” nyilvánosság előtt történő „egységesítését” igyekszik a Fidesz átcsatornázni az elkövetkezendő időszakra is – de most már, mint kormánypárt.

A nemzeti egység kormánya

Szánthó Miklós szerint a felálló adminisztráció a választási eredményekre hivatkozva joggal jelenítheti meg önmagát a „nemzeti egység” kormányaként, mely a részérdekeket lebontva az ország minden állampolgárának érdekében akar eljárni. „Ezt szolgálja például a nemzeti konzultáció rendezvénysorozata, a megjelölt, mindenki számára értékválasztástól függetlenül fontos témák (közbiztonság, egészségügy stb.)”.

A szakértő ugyanakkor az fn.hu-nak hangsúlyozta: a kétharmados többség nem csak az „egyesítő” szerepének eljátszására, de a valós kooperáció nélküli döntéshozatalra is lehetőséget ad. „A nyilvános politikai térben az új kabinet értelemszerűen arra fog törekedni, hogy hangsúlyozza egyeztetési, együttműködési szándékát az ellenzékkel: erre példa az alkotmánymódosítással foglalkozó paritásos bizottság felállítása is” – mondta az elemző, hozzátéve, hogy ez egyúttal azonban lehetetlen helyzetbe is hozza a többi pártot, hiszen köztük megegyezésre, s így egységes fellépésre vajmi kevés esély mutatkozik.

Az egymással is vitázó, az elutasításon kívül közös álláspontra jutni képtelen ellenzéki erőkkel szemben pedig sikeresen mutatkozhat majd az Orbán-kormány a partikuláris részérdekeken, az „acsarkodáson” felülemelkedő politikai aktorként – miközben valójában saját, eredeti elképzeléseit önti jogszabályi formába.

Szánthó Miklós, FigyelőNet, 2010. május 19.