Régen látott intenzitással fogott neki az új parlament a döntéshozatalnak májusi megalakulása után: fontos szimbolikus („nemzeti összetartozás”), gazdaságpolitikai („29 pont”) és személyi (köztársasági elnök és alkotmánybírák) döntések is születtek az elmúlt 70 napban. A kontraszt különösen az elmúlt évek tétlenségéhez képest erőteljes.
A Gyurcsány-féle kisebbségi kormány és a politikai ambíciók nélküli Bajnai Gordon kifejezetten kerülte a kockázatokat, ezért 2008 tavasza után alig fogadtak el fontos törvényeket a parlamentben. Hiába volt az országnak kormánya, alig-alig kormányozták. Ezek után az aktív törvényalkotás és gyors kormányváltás olyan erős választói elvárás volt, hogy az új országgyűlés már a miniszterelnök megválasztása előtt is fontos jogszabályokat alkotott, egyfajta kormány nélküli kormányzás jegyében. A képviselők szerepvállalása a későbbiekben sem szorult háttérbe, számos törvényjavaslatot ugyanis – részben a gyors eljárás érdekében – képviselők és nem a kormány nyújtott be. Ezáltal a képviselők szerepvállalása is sokkal intenzívebb volt, mint a korábbi országgyűlésekben, a kormánypárti frakció nem vált a kormány bábjává. A kormány és a kormánypárti frakcióvezetők sikere ugyanakkor, hogy a kétharmados többséget képesek voltak „működtetni”, egyetlen szavazás során sem voltak kiszavazók.
Az ellenzéki frakciók sokkal bizonytalanabbnak tűntek. A parlamentkritikus Jobbik, ahogy az várható volt, nem tud mit kezdeni a parlamenti ellenzék szerepével. De a továbbra is erősen megosztott MSZP és az értékrendje tisztázása előtt álló LMP sem tudott egyelőre világos ellenzéki profilt kialakítani. Nehezíti a helyzetüket, hogy az Orbán Viktor által meghirdetett „nemzeti centrum” jelszava egyben azt is jelenti, hogy a kormánypárt mind a három ellenzéki párt szavazótábora felé nyitott akar maradni.
Az új országgyűlést Orbán Viktor „rendszeralapítónak” nevezte, s ennek jegyében megkezdődött az alkotmányozás előkészítése is az elmúlt hetekben. Ez a kormányváltáskor szokásos és ezúttal minden eddiginél határozottabb átalakításoktól jól elkülöníthető folyamat. Noha az új alkotmány tartalmáról és az alkotmányozás folyamatáról viszonylag keveset lehet tudni, 2012-re vélhetően új alkotmánya lesz az országnak. Így a megelőlegezett jelző minden bizonnyal utólag is megállja majd a helyét.
Mráz Ágoston Sámuel, Magyar Nemzet, 2010. július 23.