Az október 12-én sorra kerülő önkormányzati választáson a balliberális ellenzék számára a budapesti eredmény szimbolikus jelentőséggel is fog bírni, hiszen eldől, tudnak-e bármit kezdeni a kormányzó pártokkal hagyományos fellegvárukban. A versengésnek három szintje van, a főpolgármesteri, a kerületi polgármesteri (és ezáltal a fővárosi közgyűlési), valamint a kerületi képviselő-testületek többségért folytatott küzdelem.
A főpolgármesteri versenyben Tarlós István magabiztos előnnyel vezet. A Nézőpont Intézet szeptember 7-17. közötti 1000 fős reprezentatív telefonos felvétele alapján a potenciális szavazók 50 százaléka szimpatizál a jelenlegi főpolgármesterrel. A baloldali pártok által támogatott kihívó – Falus Ferenc – csak harmadik a versengésben 11 százaléknyi potenciális vokssal, őt Bokros Lajos is megelőzi 14 százaléknyi szimpatizánssal. További 9 százaléknyi olyan aktív baloldali szimpatizáns is van ugyanakkor, akik még nem döntötték el, melyik jelöltet támogatnák, voksaik vélhetően Bokros és Falus, esetleg Bodnár Zoltán között fognak megoszlani. A potenciális támogatói bázison az LMP és a Jobbik főpolgármester-jelöltje egyaránt 7-7 százalékos tábort tudhat maga mögött, egyéb jelöltre e körben 2 százalék szavazna. Tarlós esélyét tovább növeli, hogy az összes megkérdezett kétharmada szerint ő fogja megnyerni a főpolgármesteri választást, és mindössze 7 százalék gondolja azt, hogy valamelyik ellenzéki jelölt.
Az MSZP a DK és az Együtt-PM szimpatizánsok esetében is több mint a kérdezettek fele azt gondolja, hogy Tarlós fog nyerni, tehát nem érzi esélyesnek a saját jelöltjét. Mindez kísértetiesen emlékeztet a tavaszi választási helyzetre, annak minden előnyével és hátrányával. Tarlós pozícióját az is javítja, hogy a többség (58 százalék) fontosnak tartja Budapest szempontjából, hogy az ország és a főváros vezetése azonos politikai oldalról kerüljön ki. Az MSZP és DK szavazók többsége is így gondolkodik, és csak az LMP és Együtt-PM szimpatizánsok nem tartják fontosnak ezt az aspektust. Alighanem a kohabitáció elkerülésének vágyából profitált utolsó, 2006-os indulásakor Demszky Gábor is.
A főpolgármester személye bár kiemelkedően fontos, azonban a város működése szempontjából az legalább annyira jelentős kérdés, hogy miként alakul a fővárosi testületben a pártok aránya, tud-e többséget szerezni a kormánypárt. A tavaszi országgyűlési választás megmutatta, hogy a fővárosban a Fidesz-KDNP és a három baloldali párt nagyságrendileg hasonló arányú szimpatizánssal rendelkezik. A Nézőpont Intézet mostani mérése szerint ebben nincs nagy elmozdulás, jelenleg az összes megkérdezett körében 32 százalék a Fidesz, 26 százalék pedig az MSZP, a DK és az Együtt-PM együttes támogatottsága. A fővárosi közgyűlés a 23 kerületi polgármesterből, a főpolgármesterből, valamint 9 kompenzációs listáról bejutó képviselőből fog állni. A testület várható összetétele a választástörténeti adatok és a közvélemény-kutatási eredmények alapján készített szakértői becsléssel körvonalazható, hangsúlyozandó azonban, hogy egy-egy kerületben kis szavazatkülönbség is felboríthatja az itt vázolt előrejelzést.
Ha a tavaszi két választásból indulunk ki, és a helyi kerületi viszonyokat is figyelembe vesszük, a Fidesz legalább tizennégy kerületi győzelemmel számolhat, amihez további három kompenzációs listán bejutó képviselő csatlakozhat. Ez – a főpolgármesterrel kiegészülve – abszolút számbeli többséget jelent. Kis szerencsével az MSZP négy kerületet hódíthat meg (IV., XIII., XIX., XX.), a DK hármat (VII., X., XXI.), az Együtt-PM egyet (XIV.). Mind a három, külön kompenzációs listát állító párt számíthat még 1-1 kompenzációs helyre is. Egy független jelölt is nyerhet: Geiger Ferenc a XXIII. kerületben. A Jobbik a kompenzációs listáról 2 képviselőt, az LMP 1-et küldhet a testületbe becsléseink szerint. Az így kialakuló erőviszonyok mellett a fővárosi kormánypárti képviselők az újonnan előírt kettős többséggel is rendelkeznének: a 18 fővárosi mandátum mellé a budapesti lakosság 60 százaléka is polgármestereik mögött lenne.
Mindez azt a lehetőséget is magában rejti, hogy a kormánypárti többség a kormánypárti kerületeket előnyben részesíti a fővárosi döntéshozatalban, amely a „csatatér” kerületben élők számára érv lehet a kormánypárti polgármester (és egyben fővárosi képviselő) előnyben részesítésére. Ilyen billegő kerület lehet Újpest (IV.), Soroksár (XXIII.) vagy Zugló (XIV.). Ezekben a kerületben nemcsak a jövőbeli fejlesztési lehetőségek ígérete kedvezhet a kormánypártnak, de az is, hogy a budapestiek kerületi szinten elégedettek a körülményekkel. Összességében a fővárosiak 65 százaléka elégedett a kerületi polgármesterek munkájával (közülük 20 polgármester jelenleg is a Fideszhez tartozik), és 67 százalék szerint inkább jól alakulnak a dolgok az adott kerületben. Előreláthatóan Budapest a következő öt évben sem lesz „vörös város”.
Az írás a Heti Válasz 2014. szeptember 25-i számában jelent meg.