A kormányfő „Öt éves a kormányzás” című konferencián elhangzott beszédének kulcsgondolata, hogy az eddigi eredmények azt mutatják, a kormányzás alapjai stabilak, az ország gazdasági mozgástere az elmúlt öt esztendőben szélesedett. A kormányzás jövőbeli célja ezért szerinte az, hogy minél többen személyes sikerként is megéljék az ország eddig elért eredményeit. A miniszterelnök által középpontba állított „polgári berendezkedés” gondolata így a középosztályosodás kiterjesztésére, az életminőség javítására utal, melynek megvalósítása a rendszerváltás óta most először került reális közelségbe. Mindez azért is fontos, mivel a hétvégén megtartott lengyel államfőválasztás is megmutatta, a stabil alapok és az egyértelmű gazdasági sikerek önmagukban még nem nyújtanak kellő biztosítékot egy kormányerő számára az újrázáshoz. A magyar kormánynak a következő parlamenti választásig még három esztendő, tehát kellő idő áll rendelkezésére a most felvázolt célok eléréséhez.
A beszéd másik fontos pontja, hogy a stabil alapok megőrzéséhez elengedhetetlen erős kormányzás mellett megértő, „figyelmes” kormányzásra is szükség van. A kormányfő ezzel rácáfolt politikai ellenfeleire is, akik rendszeresen azzal vádolják, hogy tévedhetetlennek tartja kormányzását. A miniszterelnök fontos erénynek vélte a cselekvésből adódó szükségszerű hibák felismerését és kijavítását, ami annak biztosítéka, hogy a kormányzás – a korábbi kormányokkal ellentétben – ne szakadjon el az emberközpontú gondolkodástól. Mindez – kiegészülve az életminőség javítását előtérbe helyező célokkal – azt is jelenti, hogy míg a beszédben ellenfélként egyaránt megjelölt két politikai tábor, a Jobbik és a baloldal radikalizálódik, addig a kormányfő a higgadt, nyugodt kormányzóképes erőt képes megjeleníteni a magyar politikában.
Lényeges gondolata volt még a beszédnek a hazánk európai uniós és NATO tagsága melletti egyértelmű kiállás. Azzal, hogy a miniszterelnök jelezte, szükség esetén vitát kell folytatni e szervezetekkel, valójában középre pozícionálta magát a Jobbik és a baloldal végletes megközelítésmódjához képest. A miniszterelnöki vízióban megjelenő nemzeti önállóság ugyanis nem jelent sem a Jobbik által előtérbe helyezett nemzeti különállást, sem a baloldal által hirdetett kényszerű önfeladást. A nemzeti érdekek felismerése és érvényesítése természetes, bevett és elfogadott e szövetségi rendszereken belül anélkül, hogy bárki megtagadná e közösségekhez való tartozását. Egyértelmű megerősítést nyert tehát a kormányfő részéről, hogy a bátor kezdeményezésektől függetlenül politikája nyugati orientációjú, és a nyugati szövetségesi rendszer egyenrangú tagjaként tekinthetünk Magyarországra.