Az őszi ülésszak kezdete, alig fél évvel a választások előtt, természetesen egyben kampány-nyitánnyá is vált. A három, frakcióval rendelkező ellenzéki párt számára ez nagy lehetőség lett volna a következő hónapok stratégiájának meghirdetésére, amelyet mindegyikük elmulasztott.
A Jobbik elnöke elfelejtett beszélni a pártja által két hónapja folytatott béruniós aláírásgyűjtéséről, amely közvetetten annak kudarcát ismeri el. Az MSZP önmagában is szervezeti nehézséggel küzd, hiszen frakcióvezetője nem azonos a miniszterelnök-jelöltjével. A rövid felszólalásban előbbi nem tudta feledtetni utóbbi hibáit, s nem fogalmazott meg semmi olyan gondolatot, amely alkalmas lenne a népszerűséghiánnyal küzdő szocialista párt fellendítésére. Végül a nyáron a kiábrándult MSZP-szavazók felé forduló LMP frakcióvezetője mondott erős beszédet, amely miniszterelnök-jelölti bejelentkezésként érthető volt. A kötelező betelepítési kvóta tagadásával azonban Szél Bernadett öngólt rúgott, amelyet a miniszterelnök viszontválaszában ki is használt. A kampánykezdet ellenére hiányzó dinamika önmagában a miniszterelnököt tette a nyitó ülés győztesévé: ő részletesen elmondhatta a kormányzása eredményeit, hangsúlyozhatta a kormány által a kezdetek óta kiemelt figyelemmel kísért bevándorlás elleni küzdelem fontosságát, s az ellenzéki felszólalásokra adott tömör válaszaival elkerülte, hogy – kommunikációs értelemben – bárkit felemeljen a maga szintjére. Az ellenfeleiből ezen az ülésen nem lettek kihívói.
Mráz Ágoston Sámuel,
Nézőpont Csoport vezetője