Meglepetés lenne, ha Schmitt Pál nem kapná meg a képviselők kétharmadának támogatását már az első államfő-választási fordulóban. Ugyan a titkos szavazások mindig alkalmasak a „belső ellenzék” elégedetlenségének kifejezésére, különösen, ha a szavazás tétje nem nagy (az államfő-választás harmadik fordulójában elegendő a képviselők egyszerű többsége), nem szabad azonban összekeverni az elmúlt években a népszerűtlenség terhe alatt megosztott, belső harcoktól tagolt MSZP-t a választási támogatottságát ma is őrző Fidesz-szel.
Két hónappal a választások után, a négy évvel ezelőtti hitelesség-vesztést elkerülve, a társadalom és a piacok által is alapvetően pozitívan fogadott gazdasági akciótervvel a háta mögött aligha vannak „sértődöttek” a kormánypárti frakciókban. Nem valószínű az sem, hogy Schmitt Pál személye lenne megosztó.
A jelenlegi házelnök, aki kifejezetten kedveli a reprezentatív fellépéseket, politikai szerepvállalása óta tudatosan kerüli a politikai konfliktusokat. Ráadásul az esetleg kiszavazó fideszes képviselők azt is tudhatják, hogy döntésükkel csak a parlamenti ellenzéknek szereznének „örömöt” – erre pedig aligha érez bármelyik kormánypárti honatya jelenleg késztetést. Schmitt Pál majdani szavazati aránya mellett sokkal kérdésesebb a másik jelölt államfői támogatottsága. Előfordulhat ugyanis, hogy a hatalmi harcok által tagolt MSZP nem szavaz majd egységesen.
Mráz Ágoston Sámuel, Magyar Nemzet, 2010. június 25.