Minden eddiginél nyíltabban hirdette meg Orbán Viktor, hogy meg szeretné változtatni Brüsszelt, mert az Európai Unió gyenge védelmének oka nem a külső fenyegetés, hanem az európai elit hiányzó szándéka.
Mindez nem előzmények nélküli: a határozott bevándorlás-politika már a nyári tusványosi beszédben is központi szerepet kapott. Azóta nemzeti egység alakult ki hazánkban a kormányzat bevándorlás-politikája mögött, sőt régiós partnereink, a visegrádi államok is mellettünk állnak e kérdésben. Mára bebizonyosodott: a tavalyi migrációs hullám valóban nem átmeneti népmozgás volt, az idei évre még a tavalyinál is komolyabb bevándorlási nyomásra lehet számítani.
Eközben Európa nagy része a tavalyi migrációs hullám által okozott problémákkal sem tudott megküzdeni. A „szabad nemzetek Európájának” víziója így korántsem Európa-ellenességet, vagy épp idegengyűlöletet takar, hanem reális helyzetfelismerésre alapozva épp az európai értékeket és a civilizációt, illetve a jogrend védelmét helyezi előtérbe a tömeges illegális bevándorlás lesújtó tapasztalataival szemben. A miniszterelnök ezzel nem csak a magyar és a régiós polgárokhoz, hanem a még realistán gondolkodó nyugati polgárokhoz is szólt jelezve, hogy létezik európai megoldás a bevándorlás megállítására: ez nem más, mint a magyar modell.
Az év- és országértékelő beszéd, híven a magyar politika immár kötelezővé vált műfajához, alapelvi beszéd volt. Hasonlóan átfogó gondolatokat Tusványoson és Kötcsén szokott Orbán Viktor kifejteni. Ennek megfelelően az antikommunizmus nyelvét nem értő fiatalokhoz is szólt, akár tavaly Tusványoson. A baloldal által hátrahagyott, a Jobbik által csak megálmodott néppárti politika lényegét is megfogalmazta: az az osztályharcok és -ellentétek meghaladása, illetve kibékítése. Az ellenzéki pártok a szegények és gazdagok közti ellentét vagy a multiellenesség jelszavával nem ezt képviselik, azaz aligha lehetnek néppártok.
Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet ügyvezetője