A várakozásokkal ellentétben nem az összefogás, az egységbe kovácsolódás felé tart az ellenzék bal oldala, hanem sokkal inkább divergál. A Bajnai- Mesterházy-féle megállapodás ugyan nem a legoptimálisabb konstrukciót hozta számukra, ám arra lehetett számítani, hogy a felek legalább abból megpróbálják kihozni a legtöbbet és a „demokratikus ellenzék” a viták és tárgyalások lezárása után amennyire lehetséges erőiket összehangolva készül a kampányra. Ehelyett igencsak megosztó akciót láthattunk hétvégén Bajnai Gordonék részéről, ami leginkább az egyeztetés és az egyetértés hiányáról tanúskodott. Mindez sok mindenre utalhat, többek között a centrum pozícióról, a bizonytalanokról történő lemondásra, de mindenekelőtt előrevetíti a Fidesz-ellenességük okán összeállók választások utáni (vagy még előbbi) szétesését.
A múlt vasárnapi tüntetés – Orbán Viktor szobrának ledöntése – előzményei és következményei messzebbre vezetnek, mintsem az elsőre látszódna. Az Együtt-PM szövetség egyre elkeseredettebb akciókat kénytelen indítani, hogy fenntartsa a média érdeklődését és megállítsa táborának lemorzsolódását. Ez közvetve a pártszövetség radikalizálódásához vezet.
A centrum foglalt
2012 októberében Bajnai Gordon annak a baloldalról érkező nyomásnak engedve tért vissza a politikába, hogy szükség van egy tekintélyre, aki Orbán Viktor kihívójaként jelenhet meg. Rövid úton kiderült azonban, hogy Bajnai Gordon olajfa-koalíciós mozgalma a többi politikai aktor miatt nem tud megvalósulni. A volt kormányfő ennélfogva saját pártot kényszerült alapítani. A párthoz az Egymillióan a Sajtószabadságért Egyesület, a szakszervezetből verbuválódott Szolidaritás Egyesület és az LMP-ből kivált Párbeszéd Magyarországért Platform képviselői csatlakoztak.
Bajnai Gordon integratív stratégiájának bukása következtében tehát kénytelen volt feladni olajfa-koalíciós törekvéseit, és ezzel összefüggésben a jobboldali szavazók felé is nyitott politikáját. A terv, miszerint a kiábrándult, pártpreferenciával nem rendelkezők megszólításával növeli táborát az Együtt-PM nem vezetett eredményre, a formáció nem indult növekedésnek. Bár a baloldali pártok rendelkeznek növekedési potenciállal, hiszen a bizonytalanok fele kormányváltást szeretne, ám ők továbbra is kivárnak. Egyelőre nem látják a választható alternatívát a jelenlegi kínálatból.
Radikalizálódó kampány
Az Együtt-PM párttá alakulása nem járt együtt a baloldali blokk növekedésével. Az Együtt főként a DK, az LMP és az MSZP táborából tudott szavazókat átcsábítani. Ez önmagában kényszerpályára állította a szövetség politikáját, mivel a jobbközép-konzervatív szavazók továbbra sem jelentek meg a párt támogatói között és a bizonytalanok közül sem tudott jelentős támogatottságot felmutatni – míg a Fidesz például képes volt erre a rezsicsökkentés üzenetével.
Pozitív témák hiányában, a rezsicsökkentés ellenszere nélkül marad a botrány típusú ügyekre koncentráló reaktív kampány az ellenzék számára. Ennek megfelelően az ellenzék egy hiszterizált kampányban érdekelt, azaz lecsap minden olyan hírre, kormányzati ügyre, amelyből botrány kreálható, aminek velejárói a radikális, figyelemfelkeltő akciók. A kezdetben magát szakértőként pozícionáló Bajnai Gordon imázsától mindez távol áll, ám mivel a kormányzati kompetencia versenyszámban pártja rosszul áll, így ez egy kézenfekvő irány. Ezt felismerve az MSZP stratégiája a nyugodt, higgadt, kormányzóképes erő felmutatása lehet – ahogy mindezt a Fidesz teszi az ellenzék pártjaival szemben.
„Borzalmas tagság”
Mivel az Együtt-PM kénytelenné vált baloldali üzenetekkel operálni, felértékelődött a Szolidaritás és a Párbeszéd Magyarországért szerepe, melyek egyértelműen baloldali szereplőknek tekinthetőek a formáción belül, míg a Milla liberális vonala háttérbe kényszerült. Ugyanakkor a Szolidaritás és a PM versenyhelyzetben találta magát az MSZP-vel, ami öndefiníciós kényszert szült a két szervezet számára. Hogyan különböztessék meg magukat a branddel rendelkező szocialista párttól? Mindezt súlyosbította, hogy az MSZP és az Együtt közös programot alkotott. Ezáltal még jobban leszűkítve a kommunikációs lehetőségeket. Mivel az MSZP gyakorlatilag lefedi a baloldal nagy részét – mind szavazóit, mind témáit – így a Szolidaritás-PM önálló tartalom híján kénytelen volt a populizmus és a radikalizmus irányába elmozdulni. Előbbire volt példa a Pető Intézet finanszírozásával kapcsolatos kommunikáció, valamint a PM folyamatos parlamenti performanszai. Utóbbi esetet láthattuk a vasárnapi Szolidaritás tüntetésen, melyen ledöntötték Orbán Viktor jelképes szobrát. Az Orbán-elleneségre épülő „összefogás” azonban nem lehet tartós.
Szétaprózódás felé
Ez az út nagyon veszélyes lehet az pártszövetségre nézve – ugyanakkor egyelőre nem kínálkozik alternatíva. Az Együtt-PM fokozatosan szembesül ugyanazokkal a problémákkal, melyekkel a Demokratikus Koalíció éppen Bajnai Gordon színrelépése óta küzd. Az utcai politizálás és a túlzottan populista üzenetek – lásd Bajnai Gordon kijelentését, miszerint hamarosan elérhetjük a német munkások átlagkeresetét – nem csak a bizonytalan szavazók számára lehetnek kontraproduktívak – lebontva ezzel Bajnai Gordon említett szakértő imázsát – hanem elidegeníthetik azt az értelmiségi holdudvart is, melyet a Milla és PM „hozott magával”. A mérsékelt-szakértő attitűd és a radikális politizálás közötti feszültség eszkalálódása kisebb léptékben a pártszövetség felbomlásához is vezethet. Legrosszabb forgatókönyv szerint azonban megbomolhat az MSZP-vel létrejött szövetség is, mely két okból is szétszakadhat. Egyrészt, mert a pártszövetség vállalhatatlanná válik a szocialistáknak – lásd Tóbiás József elhatárolódása a vasárnapi tüntetéstől. Valamint az Együtt további gyengülésével az MSZP-nek nem lesz érdeke, hogy egy olyan baloldali párttal álljon szövetségben, mely politikáját hitelteleníti, ugyanakkor kizárólag potenciális szocialista szavazókat képes megszólítani. Így az a feszültség, ami az Együtt-PM különböző pólusai között megjelenik kicsiben, kihívás az egész baloldali térfél számára is. A baloldal radikalizálódása a Fidesznek hozná a legtöbbet, amely az egyetlen kormányzóképes pártként jelenhetne meg a politikai palettán.