A Jobbik tiszavasvári önkormányzati győzelme túlmutat magán a településen: az a párt kormányzóképességének próbája lesz az elkövetkező négy évben. A polgármesteri cím elnyerése és a képviselőtestületi többség megszerzése ugyanis nem csak a lehetőséget, hanem a radikálisok számonkérhetőségét is magában rejti a karakteres baloldali politikai hagyományokkal rendelkező városban.
A település különböző, és az elmúlt évek során csak fokozódó szociális és etnikai problémáit most a tiszavasvári Jobbiknak úgy kellene megoldania, hogy a helyi kampány során mutatott visszafogott stílus és politika egyszerre igazodjon a párt országos imázsához és az MSZP-s városvezetésen szocializálódott szavazóbázis elvárásaihoz. Ha pedig a „mintaváros-projektet” nem sikerül eredményesen kivitelezni, az 2014-re a Jobbik országos esélyeit érdemben ronthatja.
Vezetői összefoglaló
A Jobbik tiszavasvári önkormányzati győzelme túlmutat magán a településen: az a párt kormányzóképességének próbája lesz az elkövetkező négy évben. A polgármesteri cím elnyerése és a képviselőtestületi többség megszerzése ugyanis nem csak a lehetőséget, hanem a radikálisok számonkérhetőségét is magában rejti a karakteres baloldali politikai hagyományokkal rendelkező városban. A választástörténeti adatok azt mutatják, hogy a Jobbik elmúlt két évben tapasztalt tiszavasvári megerősödése az MSZP rovására történt, míg a jelenlegi kormánypártok szereplése messze elmaradt az országos arányoktól. Az október 3-án a „Jobbik fővárosává” előlépett település 2006 őszéig biztos baloldali fellegvárnak számított. 1990-től kezdődően 10 alkalommal is az MSZP és a Munkáspárt jelöltjei, illetve listái szerezték meg a szavazatok többségét – úgy, hogy mindegyik esetben 10-15%-kal az országos átlag felett teljesítettek. A rendszerváltás politikailag tehát nem hozott változást Tiszavasvári életében. A települést 1981-től 2006-ig a korábbi tanácselnök Sulyok József (MSZP) irányította, mindvégig biztos támogatást tudva maga mögött a képviselőtestületben. Emellett a baloldali pártok az országgyűlési vagy EP-választásokon a városban mindig legalább relatív többséget szereztek. A trendvonalban törést csak 2006 októbere hozott: ebből azonban hosszútávon nem a konzervatív jobboldal, hanem az új típusú radikalizmus profitált. Bár a négy évvel ezelőtti önkormányzati választásokon a Fidesz-KDNP korábbi eredményeihez képest jól szerepelt, 2009-ben, majd 2010-ben a Jobbik vált domináns tényezővé a helyi politikában. Azonban a tradicionálisan baloldali település különböző, és az elmúlt évek során csak fokozódó nehézségeit most a tiszavasvári Jobbiknak úgy kellene megoldania, hogy a helyi kampány során mutatott visszafogott stílus és politika egyszerre igazodjon a párt országos imázsához és az MSZP-s városvezetésen szocializálódott szavazóbázis elvárásaihoz. Ha pedig a „mintaváros-projektet” nem sikerül eredményesen kivitelezni, az 2014-re a Jobbik országos esélyeit érdemben ronthatja.
A Jobbik áttörése – 2009 és 2010
Tiszavasvári 2009. június 7. óta a Jobbik kelet-magyarországi megerősödésének egyik szimbóluma: itt a párt az EP-választásokon megszerezte a szavazatok 42%-át – többet, mint a Fidesz-KDNP és az MSZP együttvéve. Mindez előrevetítette a 2010-es jó szereplést: az „új erő” idén áprilisban úgy egyéniben, mint listán első helyen végzett a szabolcsi városban, majd októberben jelöltjük megszerezte a polgármesteri címet is. A képviselő-testületben abszolút jobbikos többség jött létre – erre korábban helyben csak a baloldal volt képes, most azonban egyetlen MSZP-s sincs a grémiumban.
A radikális párt tiszavasvári sikere azonban nem kizárólag a közbiztonság és a „cigánybűnözés” központi témává emelésében rejlik. Szerepet játszhattak abban a szocialista szavazóbázis felé is nyitottságot mutató, a Jobbik országos irányvonalánál mérsékeltebb helyi üzenetek, valamint a többi politikai erő belső megosztottsága is. Bár Vona Gábor leendő jobbikos „mintavárosként” tekint a településre, az új polgármester, Fülöp Erik tervei között sem közrendvédelmi telepek felállítása, sem a Magyar Gárda igénybevétele nem szerepel.[i]Sőt, a mindösszesen 5%-ot szerző MSZP-s polgármester-jelölt, Koltai Tamás a szavazás után úgy fogalmazott: „az MSZP és a radikális erő helyi programja nem is különbözött egymástól érdemben”.[ii] A radikálisok polgármestere pedig „jó választásnak”, valamint „köztiszteletben álló személynek” nevezte szocialista kihívóját – aki 1990 és 2006 között helyi, valamint egy cikluson keresztül a térség MSZP-s országgyűlési képviselője is volt.[iii]Ráadásul Fülöp – szintén nem összhangban pártja központi kommunikációjával – nem csak a kormánypártokkal, de valamennyi helyi szervezettel is jó viszonyra szeretne törekedni.
Mindemellett előnyös lehetett a Jobbik számára, hogy mind a helyi Fidesz, mind az MSZP belső megosztottsággal küszködött. A párt legjobb áprilisi egyéni eredményét elérő Császár József pár éve éppen a jelenlegi kormánypárt alapszervezetéből lépett ki, és alapította meg 2008-ban a helyi Jobbikot – a szakadás a tiszavasvári Fidesz-szervezet integrációs képességét azóta is jelentős mértékben csökkenti. Az MSZP pedig nem a négy évvel ezelőtt amúgy súlyos vereséget elszenvedett polgármester-jelöltjét, Nácsa Balázst indította újra, hanem a fent említett Koltait – Nácsa pedig független képviselő-jelöltként mérettette meg magát. A belső törésvonalakat jól mutatja, hogy a Fidesz által amúgy kívülről támogatott eddigi polgármester, a független Rozgonyi Attila segítése a helyi MSZP-elnök részéről is felmerült. A jobbikos jelölt várható sikerének megakadályozása miatt a kezdeményezést a megyei vezetés is támogatta, azt azonban a helyi tagság megakadályozta.[iv] Így összességében a két „Jobbik-ellenes” jelölt kampánya és jelenléte Fülöp Erik esélyeit növelte meg.
Baloldali gyökerek, gyenge jobboldal
A radikális párt elmúlt években diagnosztizálható előretörése szempontjából azonban az igazi érdekesség az, hogy Tiszavasvári 1990 után is – egészen 2006 őszéig – stabilan baloldali településnek számított, a konzervatív, jobbközép erők sosem tudtak komoly befolyást gyakorolni a város politikai erőterére. Az elmúlt 20 évben sem a ’90-es évek meghatározó jobboldali pártjai – így az MDF, a KDNP vagy az FKgP –, sem a Fidesz és szövetségesei nem tudták megszerezni a szavazatok abszolút vagy relatív többségét helyben. Emellett a MIÉP, de 2006-ban a MIÉP-Jobbik Harmadik út sem tudott kimagasló eredményt felmutatni Tiszavasváriban: a „régi típusú” radikalizmus általában az országos átlagot sem tudta itt hozni.
A baloldal – az elemzésben értve ez alatt az MSZP-t, illetve az MSZMP-t, majd a Munkáspártot – azonban rendre az országos átlagot jócskán meghaladó szavazataránnyal büszkélkedhetett Tiszavasváriban az országgyűlési választásokon, de az önkormányzatban is folyamatos volt meghatározó túlsúlya – egészen 2006-ig. Összességében már 1990 márciusában is a baloldal jelöltjei, ill. listái szerezték meg a szavazatok relatív többségét, közel 10%-kal meghaladva a „központi” eredményeket, majd az év őszén szövetségeseikkel abszolút többségbe kerültek a képviselőtestületben. Polgármesterré az addigi tanácselnököt, Sulyok Józsefet választotta a testület – akkor még mint a Tiszavasvári Városért Koalíció jelöltjét. Sulyok ezt követően 2006-os visszavonulásáig állt a település élén, később már mint MSZP-s politikus. Háromszor választották újra, „legrosszabbul” 2002-ben szerepelt, amikor a szavazatoknak „csak” a kétharmadát szerezte meg.[i]
1. grafikon: az MSZP és a Munkáspárt/MSZMP országos és tiszavasvári listás eredményei
A már 1990-ben is tapasztalható baloldali térhódítás az elkövetkező 4 országgyűlési és a 2004-es EP-választásokon is folytatódott, az MSZP és a Munkáspárt együttvéve rendszerint 50% körül teljesített a városban – akkor is, amikor esetlegesen a választókerületben amúgy jobboldali győzelem született.[ii] A Fidesz sikerével zárult, hat évvel ezelőtti európai parlamenti választásokon is a szocialisták listája szerezte meg az első helyet Tiszavasváriban, közel 5%-kal megelőzve a polgári pártot.
2. grafikon: az MSZP és a Munkáspárt/MSZMP országos listás és tiszavasvári egyéni eredményei
A trendforduló: 2006
A trend 2006-ban tört meg először: bár az országgyűlési választásokon Juhász Ferenc még közel kétszer annyi szavazatot kapott helyben, mint fideszes kihívója – és az MSZP listája is 55%-ot szerzett –, ősszel az új MSZP-s polgármester-jelölt súlyos vereséget szenvedett a független, de a Fidesz által is támogatott Rozgonyi Attilától. A képviselőtestületben pedig először kerültek relatív többségbe a Fidesz-KDNP képviselői. A jobbközép pártszövetség ideiglenes megerősödése azonban inkább volt köszönhető a 2006 nyara-szeptembere óta egyre erőteljesebbé váló kormányellenes proteszthangulatnak, mintsem a tiszavasvári választói értékpreferenciák gyökeres átalakulásának. A baloldal, ill. MSZP országos népszerűség-vesztéséből ugyanis hosszabb távon nem a Fidesz-KDNP, hanem a Jobbik került ki győztesen Tiszavasváriban.
A 2009-es EP-választásokon a radikális párt listája úgy végzett 42%-kal az első helyen a szavazókörök összesítése alapján, hogy támogatottsága nagyobb volt, mint a Fidesz-KDNP-é és az MSZP-é együttvéve. 2010 áprilisában szintén kimagasló, a választókerületi átlagot is felülmúló eredményt értek el. Az első fordulóban egyéniben 38, listán 40%-ot szerzett a Jobbik, míg a Fidesz csak 24, ill. 31, a szocialisták pedig mindösszesen 19-19%-ot. A Jobbik eredményei több mint 20%-kal múlták felül a párt országos átlagát. Beszédes, de természetesen nem bizonyíték erejű adat a korábbi MSZP-s és a jelenlegi jobbikos szavazóbázis közötti átfedésre, hogy míg a korábbi kormánypárt 2006-ban a városban listán 55%-ot ért el, addig 2009-ben az MSZP és a Jobbik listáira leadott szavazatok aránya 56%, 2010 áprilisában pedig 59% volt. Ezzel szemben a Fidesz-KDNP listáira leadott voksok aránya az elmúlt 4 évben a 26 és 31% közötti tartományban mozgott – azaz támogatottsága a baloldal megroppanása ellenére érdemben nem növekedett.
A kormányzóképesség próbája
A Jobbik vezetői már 2010 tavasza előtt is több alkalommal hangsúlyozták, hogy pártjuk valójában a kormányzásra készül. Ez a kommunikációs toposz az országgyűlési választások után is központi eleme maradt a radikálisok retorikájának, azonban a kormányzás átvételének időpontja négy évvel „kitolódott”. Október 3. után a párt alelnöke maga rögzítette: a Jobbik célja, hogy 2014-re váljon kormányzóképes erővé.[i] A kormányzóképesség próbája szempontjából pedig szimbolikus jelentőségű lesz majd az, hogy a tiszavasvári városvezetői pozíció mellett a képviselőtestületi többséget is megszerző párt hogyan tudja irányítani a számos szociális és etnikai problémával terhelt települést. A Jobbik számára ugyanis a nagyarányú győzelem nem csak a lehetőséget, hanem a felelősség, a számonkérhetőség veszélyét is magában hordozza. A tradicionálisan baloldali település különböző, és az elmúlt évek során csak fokozódó nehézségeit ugyanis a tiszavasvári Jobbiknak úgy kell megoldania, hogy a kampány során mutatott visszafogott stílus és politika egyszerre igazodjon a párt országos imázsához és az MSZP-s városvezetésen szocializálódott szavazóbázis elvárásaihoz. Ha pedig a „mintaváros-projektet” nem sikerül eredményesen kivitelezni, az 2014-re a Jobbik országos esélyeit érdemben ronthatja.
[1] http://www.hirextra.hu/2010/10/05/nem-a-garda-vedi-majd-a-jobbik-fovarosat/
[2] http://www.fn.hu/belfold/20101004/ciganyok_szavaztak_jobbikra/?action=nyomtat
[3] http://www.parlament.hu/kepviselo/elet/k250.htm
[5] Sulyok ellen 1994-ben, 1998-ban és 2002-ben is indult jobboldali jelölt. 2006-os visszavonulása után még további 4 évig tagja volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlésnek, melynek munkájában 1990 óta szintén részt vett.
[6] 2002-ben Karakó László (Fidesz-KDNP) győzött a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 03-as OEVK-ban, azonban Juhász Ferenc (MSZP) Tiszavasváriban majdnem kétszer annyi szavazatot kapott, mint Karakó.
[7] http://hirszerzo.hu/belfold/20101003_balczo_jobbik#rss
2010. október 14.
Az elemzés letölthető itt.