A leendő kormányprogram legfontosabb üzenete, hogy nem különbözik a Fidesz-KDNP választási programjától. A márciusban bemutatott “Nemzeti Ügyek Politikája” című dokumentum ugyanis szóról szóra szerepel a kormányprogramban. Sőt a többi, “új” részletnek is fejlődéstörténete van, a korábban megismert tézisek, vagy nyilatkozatok összefoglalásából áll.
Ennek egyik oka, hogy – 2006-tal ellentétben – nincs alkukényszer a kormányalakításkor, nem jött létre klasszikus kormánykoalíció. A Fidesz és a KDNP szövetsége közös programmal és közös listán került be a parlamentbe.
Ennél is fontosabb azonban a választói felhatalmazás megőrzésének igyekezete. Noha a választási program átvétele néhol árt a szöveg egységességének – például a 21. század római és arab számmal is szerepel benne, az alany pedig a leendő kormányfő, a Magyar Állam vagy a Fidesz-KDNP között váltakozik – célja világos: a kormányprogram nemcsak tartalmilag, de szimbolikusan is a Gyurcsány-korszak antitézise. Míg a volt kormányfő-pártelnök választási győzelme után politikai fordulatot jelentett be az őszödi beszédben, addig az új kabinet a választás előtt tett ígéretek és megfogalmazott célkitűzések folytonosságát akarja hangsúlyozni. Jól láthatóan tanul mások hibáiból: meg akarja őrizni legitimitását az esetleges nehéz döntésekhez, szemben a Gyurcsány-kormánnyal, amely – Orbán Viktor korábbi megfogalmazása szerint – megalakulása után “legális, de illegitim” testületté vált. A legitimitás őrzésének szándéka és az értékválasztás is tükröződik az Abraham Lincoln gettysburgi beszédéből vett híres idézet, amely szerint az állam “a népé, a nép által és a népért van”.
Természetesen az elmúlt nyolc évvel szembeállított tartalmi különbségek is fontosak – legyen szó az egészségbiztosítás jövőjéről, vagy a hazai vállalkozások támogatásáról. E konkrét eltéréseket foglalja egységbe a világkép és a társadalomfilozófia különbsége. Az elmúlt évek sokszor hangoztatott társadalmi “kultúraváltási” kísérletével szemben az újkormányprogram a kormányzás megváltoztatását tűzi célul.
A benyújtott kormányprogram nem “határidőnapló”, a javasolt intézkedések esedékességét csak nem köti dátumhoz. Tény, hogy az elmúlt ciklusok kormányprogramjai ennél részletesebb tervvel indultak, de a papírra vetett “konkrétumok” nem valósultak meg sem tartalmi, sem időzítési szempontból. Az Orbán-kormány által választott általánosabb forma így egyrészt elkerüli a nem teljesülés okozta hitelességi deficitet, másrészt jelképezi, hogy a felhatalmazás a teljes parlamenti ciklusra szól, “belső szakaszhatárok” nélkül. Ugyanakkor a kormányzáshoz a kabinetnek majd szüksége lesz egy-egy terület pontosabb cselekvési tervére. Ezeket vélhetően a “Nemzeti Együttműködés Rendszerének” kell majd megalkotnia, amelynek eredményét nem hivatott a kormány előre eldönteni.
Újdonságnak tűnik, hogy a kormányprogram kerüli a hatalommal való visszaélés látszatát is. Ezért hangsúlyozza Orbán Viktor már az előszava negyedik bekezdésében, hogy a nemzeti egységnek természetes része az ellenzék, “mégpedig eltérő vélemények, szempontok megfogalmazójaként”. Ennek kiemelése azért is fontos, mert a három ellenzéki párt egyik közkedvelt támadási eszköze az “egypártrendszer” rémképének felfestése. Ugyanakkor az ellenzék tisztelete nem jelenti – a választó felhatalmazás alapján nem is jelentheti – az ellenzékkel való együttműködés kényszerét. A kormányprogram világossá teszi, hogy az új ház egyben “alkotmányozó nemzetgyűlés”, az új alkotmány megalkotásában azonban az ellenzéknek nem lesz vétóhatalma.
Mráz Ágoston Sámuel, 2010. május 22.