A nemzeti ügyek kormányának első éve

A Nemzeti Együttműködés programja címmel 2010. május 29-én elfogadott kormányprogram célkitűzéseit majd 44 százalékos eredményességgel közelítette meg a kormány a ciklus egynegyede elteltével. Az öt „nemzeti ügy” mindegyikéért több minisztérium felel, így az eredményesség nem egyes tárcák teljesítményét méri, hanem az összkormányzati teljesítményt. A legsikeresebb terület, 69 százalékkal, a „demokratikus normák” fejezet célkitűzéseinek teljesülése, s alig valamivel mögötte, 61 százalékkal, a „rend” ígéretének teljesülése áll. A legtöbb teendő a „gazdaság” (36 százalékos eredményesség), az „egészségügy” (39 százalékos eredményesség) és a „szociális biztonság” (42 százalékos eredményesség) területén maradt.

Emlékezetes, hogy a Fidesz választási sikere után, koalíciós kényszer híján, az új kormányfő pártja választási programja vált kormányprogrammá. Az egyértelmű választási eredmény, továbbá a választási program és a kormányprogram szimbolikus egysége példa nélküli volt az elmúlt húsz évben. Mindez különösen fontossá teszi, hogy a kormányon is megígért választási célkitűzések teljesülését nyomonkövessük. Tény, hogy az elmúlt egy év fejleményei alapján bővült a kormányzati célkitűzések sora. Az ilyen új célokat – mint például az államadósság csökkentését – azonban nem kérhetjük számon a kormányprogram teljesülése vizsgálatakor.

Szándékunk az, hogy a lehetőségekhez mérten objektív képet adjunk a kormány eddigi munkájának eredményéről, az egyes célok teljesülésének értékelésekor ugyanakkor elsősorban elemző csapatunk véleményére támaszkodtunk. Kormányértékelésünk nem elítélni vagy dicsérni akarja a kormányt, hanem, innentől kezdve, rendszeres időközönként tükröt tartani elé.

Az eredményesség kiszámítása során az összesen 92 célkitűzés teljesülését 0-tól 4-ig terjedő skálán értékelte a Nézőpont Intézet, amelyet a 100 százalékos teljesülés esetével (368 pont) összevetve számolható ki az eredményességi százalék. Az egyes célkitűzéseket teljesülésük mértéke alapján pontoztuk. Fontos leszögezni, hogy a módszertan tehát nem tesz különbséget az egyes célkitűzések jelentősége között, jóllehet a választók számára biztosan vannak fontosabb, vagy emlékezetesebb ígéretek.

A kutatásban vizsgált pontok melletti értékek a következőket jelentik:

0 – a kormányprogramban megjelölt célban nem történt semmilyen előrelépés

1 – cél teljesüléséhez szükséges döntések az előkészítés fázisában tartanak; az elkészült koncepcióról társadalmi vita folyik; és/vagy a megszületett döntés eredménye bizonytalan

2 – az ígéret részlegesen teljesült; és/vagy a döntés megszületett, de nem hatályos

3 – a szabályozás hatályos; az ígéret nagyrészt igen, de nem teljesen valósult meg

4 – az ígéret teljes mértékben realizálódott

1. Gazdaság

A kormányprogram gazdaságra vonatkozó része számos hosszú távú célt tartalmaz. Ezek nemcsak nem valósíthatóak meg azonnal és elérésük nem is feltétlenül zajlik egyenletesen. A munkahely-teremtés látványos célkitűzése nem jelenti például, hogy minden évben százezer új munkahelynek kellene létrejönnie. A kormányértékelés során sokkal inkább abból érdemes kiindulni, hogy mit tett a kormányzat a legális munkahelyek számának növelése érdekében. Az emlékezetes „tíz év alatt egymillió új munkahely” célkitűzése statisztikailag ugyan nem került látványosabban közelebb, de fontos változások zajlottak a területen, legyen szó  az Új Széchenyi Tervről, a Széchenyi Kártya bővítéséről, vagy a támogatott nagyberuházásokról (Audi, Opel). Szintén meg kell említeni a német mintájú, duális szakképzési rendszert, vagy a közfoglalkoztatás átalakítását.

A fenti szempontok ellenére is fontos eredmény, hogy a „gazdaság” fejezet célkitűzéseit egy év elteltével már 36 százalékosan teljesítette a kormány.

A vállalkozások támogatása nem csak a pénzbeli eszközökön keresztül érhető el, ugyanilyen fontos a megfelelő jogszabályi környezet, a bürokratikus terhek csökkentése – amelyre a program különösen nagy hangsúlyt fektet. A kormány itt csak egyes területeken ért el eredményt, – például a közbeszerezési eljárásokra vonatkozó szabályok módosításával, kisadók eltörlésével – az átfogó, 500 milliárd forintos bürokráciacsökkentő csomag még körvonalazódik.

A programban a gazdaság szerves részeként jelenik meg a magyar mezőgazdaság is, mindenek-előtt az élelmiszerbiztonság erősítésének és a magyar termékek védelmének célkitűzéseivel. Ennek megfelelően több területen is folyamatban vannak a változások: a Vidékfejlesztési Minisztériumban elkészült az átfogó Nemzeti Vidékstratégia 2020 koncepciója, a gazdák likviditási gondjait enyhítheti az Agrár Széchenyi Kártya Program, valamint több rendelet-tervezeten is dolgoznak, amely az élelmiszeripart és a fogyasztókat is hivatott védeni.

A kormányprogram külön részben szól az ország gazdasági kapcsolatainak megújításáról, melynek fő üzenete a Kelet felé nyitás kényszere. Külön kiemeli a kínai, az orosz és az indiai kapcsolatok fontosságát. A kormány következesen kiállt a programban foglalt irányok mellett: Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter személyében külön kormánybiztos foglalkozik a kínai és orosz gazdasági kapcsolatokkal.

A „gazdaság” fejezettel kapcsolatban a legtöbb teendő az építőipar „beindítása” és a vállalati körbetartozás megszűntetésével kapcsolatban maradt. Utóbbi, a kormányprogram szerint, a z egyik legnagyobb megrendelőtől, az államtól és az önkormányzatoktól ered Magyarországon. A ki nem fizetett tételek utáni felfüggesztett áfa-terhelés például egyelőre nem valósult meg.

2. Rend

A kormányprogram rendről szóló fejezete nem csupán a közbiztonság növelését tűzi célul, hanem az élet minden területén a „rend” helyreállítását. A nemzeti ügyek kormánya el szeretné érni, hogy javuljanak a közbiztonsággal foglalkozók jogszabályi- és a személyi-anyagi feltételei, hatékonyabbá váljon az igazságszolgáltatás, illetve az előző két ciklusban elkövetett visszaélések kormányzati szintű feltárásával erősödjön a felelősség kultúrája. Az első évben 61 százalékosan teljesítette célkitűzéseit.

Az elmúlt egy év talán legnagyobb eredménye a fenti célkitűzések teljesülésében, hogy megerősödött az állam legitim erőszak-monopóliuma, azaz tágult a rendőrség jogszabályi mozgástere. A vállalásnak megfelelően az „egyenruhás bűnözés” elleni fellépést lehetővé tevő jogszabály már hatályban van, illetve a polgárőrség működését szigorító törvénymódosítást májusban fogadta el az országgyűlés. Az egyenruhás bűnözés büntetőjogi következményei ugyanakkor a készülő új Btk. részét is képezik majd. Szintén jelentős eredményeket könyvelhet el a kormány a rendőrség létszámának növelésében. A személyi és anyagi feltételek javításának célkitűzése ugyanakkor csak részben valósult meg, az állomány létszámának növelését ugyanis egyelőre nem kísérte a rendőrfizetések emelése.

Az igazságszolgáltatás jogi kereteivel kapcsolatos változásokat egyelőre leginkább a „három csapás” törvény elfogadása jelenti, amely az elrettentés mellett a közfeladatokat ellátó személyek erősebb jogi védelmét biztosítja. Az átfogóbb kérdésekben ugyanakkor az egyelőre még kidolgozás alatt álló új Btk.-tól várható csak eredmény, amely a tervek szerint a legkorábban ősszel kerülhet az országgyűlés elé javaslat formájában.

Hasonló a helyzet az igazságszolgáltatás, vagyis a bíróságok működését meghatározó jogszabályi keretek esetében is. Miközben a „gyorsító csomag” és a „közbiztonsági csomag” hozzájárul a bírósági eljárások gyorsításához, a teljes új büntetőeljárási törvény kidolgozása még várat magára. Ugyanígy nem mutatható ki érdemi előrelépés a bírói kar létszámának bővítése terén.

A visszaélések kormányzati szintű feltárása tekintetében egyértelmű eredménynek tekinthető az elszámoltatási kormánybiztosok működése. Az ügyek kivizsgálása után azonban a büntetőjogi felelősségre vonás már az igazságszolgáltatás feladata, így a végső eredmény nem a kormánybiztosoktól függ. Ugyanígy a Varga Mihály nevével fémjelzett, az előző kormány által elrejtett költségvetési kockázatokat feltáró „csontvázjelentésnek” vagy az Országgyűlésben folyó államadósság-feltárásának pedig nem is volt célja az igazságügyi felelősségre vonás.

3. Egészségügy

A kormányprogram elsősorban a rendezetlen viszonyok felszámolását, a kiszámíthatóság megteremtését tűzte ki célul az egészségügyi ágazatban. Eddig 39 százalékos eredménnyel teljesítette célkitűzéseit.

A struktúraátalakítás, a betegutak racionalizálása nyilvánvalóan hosszú távú feladat, így az első évben legfeljebb részeredményekre volt lehetőség. Az egészségügyi kormányzás elmúlt egy éves tevékenysége főképp a stílusváltás és a válságkezelő intézkedések jegyében telt. A korábbi tapasztalatokból okulva a konzultációs szándék, az érdekképviseletekkel folytatott párbeszéd jellemezte a működést és számos korrekciós lépés született (minimum feltételrendszer felfüggesztése, patikaalapítás korlátozása, rezidensrendelet, stb.), miközben megkezdték a felkészülést a komolyabb átalakításokhoz is (Semmelweis Terv, egészségügyi kataszter). A kórházvezetőkkel folytatott sikeres együttműködést jelezte az intézmények adósságának feltérképezése. A terület irányítói több ízben utaltak rá, hogy 2011-ben elindul a komolyabb változás is, a nagytérségi rendszer kidolgozása ezt a célt szolgálja, megvalósulása jövőre várható. A kamarák megerősítése, vagy a patikaalapítás újraszabályozása azonban megtörtént.

Az egészségügyi vezetés e mellett több, a kormányprogramban nem említett eredményt is maga mögött tudhat, legyen szó az otthonszülés szabályozásáról, vagy az Eurotransplanthoz való csatlakozás elindításáról.

A kormányprogram célkitűzései közül az egészségügy GDP-arányos részesedésének növelése a gyógyszerkasszát érintő jelentős kiadáscsökkentés után távolabbi célnak tűnik. Az orvosi, szakdolgozói életpályamodell kidolgozása egyelőre ugyancsak ígéret, ahogy a méltó bérezés megteremtése, vagy a minden eddigi kormány által szorgalmazott hálapénzrendszer-felszámolás is.  E területeken jelentős fordulatot hozhat, ha a kormány elfogadja a Semmelweis-tervet.

4. Szociális biztonság

A kormány szociális politikájának középpontjában a család erősítése, a gyermekvállalásra ösztönző intézkedések állnak. Az első év után vállalásait 42 százalékos eredményességgel közelítette meg. Az eredmények közül a leglátványosabb a GYES folyósításának kettőről ismét három évre való emelése, illetve a családi adókedvezmények jelentős növelése volt 2011. január 1-től. Az egy vagy két gyermeket nevelők gyermekenként 62.500 forinttal csökkenthetik adóalapjukat, míg a három vagy több gyermeket nevelők gyermekenként 206.250 forintot vonhatnak le adóalapjukból. A család szimbolikusan is felértékelődött a 2011. április 18-án elfogadott új Alaptörvény L cikkének megfogalmazásával.

A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató rendszer új alapokra helyezését és hosszú távú, 2020-ig megvalósítandó irányvonalait vázolja fel az április elején társadalmi vitára bocsátott Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció. Ennek alapján kerülhet az őszi ciklusban az Országgyűlés elé az új szolgáltatási törvény, amely egységesen fogja kezelni a szociális, a gyermekjóléti szolgáltatások és a gyermekvédelmi ellátások szabályait.

A nyugdíjrendszer területén is mélyreható változások történtek azzal, hogy a kormány lényegében megszüntette a kötelező magánnyugdíj-pénztári pillért. Az ottani megtakarításokat – részben a megtakarítások „eltőzsdézését” megakadályozandó – az állami rendszerbe csoportosítják át. A reform a kormányzati szándék szerint egyszerre szolgálja a nyugdíjrendszer és az államháztartás stabilitását, s ezáltal a szociális biztonságot.

A program a konkrétumok szintjén a társadalmi felzárkóztatásra fordított források felhasználásának átláthatóbbá tételét ígérte, de a kormány hosszú távú célja, hogy „aki tud és akar, dolgozzon”. Ennek érdekében a miniszterelnök és az Országos Cigány Önkormányzat elnöke által aláírt keret-megállapodás alapján 2015-ig legalább százezer munkanélküli romát vonnának be a munkaerőpiacra, és az oktatás területén is bővítenék a romák lehetőségeit.

5. Demokratikus normák

A Nemzeti Ügyek Politikája sarkalatos célként rögzíti a demokratikus normák helyreállítását az igazságszolgáltatás és a közigazgatás rendszerein keresztül, a jogbiztonság érvényesítésével, valamint a választópolgárok közügyekbe való szélesebb körű bevonása által. Az első év végeztével a „demokratikus normák” fejezet eredményessége már 69 százalékos.

Az igazságszolgáltatás kiterjedtebb függetlensége valósult meg a legfőbb ügyész interpellálhatóságának megszűntetésével, amely gyakorlat korábban alkalmas volt az Ügyészség tevékenységének plenáris ülésen való nyilvános, adott esetben megalapozatlan bírálatára. A legfőbb ügyésznek a képviselők kétharmadának szavazatával való megválasztása szintén az Ügyészség, mint önálló államhatalmi szerv függetlenségét hivatott biztosítani. Fontos leszögezni továbbá, hogy az Ügyészség nem kerül a Kormány felügyelete alá, az új Alaptörvény megőrzi a szervezetileg független ügyészségi rendszert.

A korrupció elleni küzdelem az elmúlt évek ellenzéki politizálásának alapvető ígérete volt, ezzel összefüggésben fontos előrelépést láthatunk a korrupciós ügyekre specializált ügyészségi csoport kialakításának tervezésével, az ehhez rendelt költségvetési források biztosítása mellett. Ebbe a körbe vonhatók a közvagyon védelmével, a felelős vagyongazdálkodással összefüggő kormányzati intézkedések is, amelyek a vagyonkezelés szabályainak egységesítését, Országleltár készítését és a vitatott PPP-konstrukcióban finanszírozott beruházások felülvizsgálatát jelentik.

A demokratikus normák helyreállításának ugyanakkor a közigazgatásban is érvényesülnie kell. Ennek megfelelően lezajlott a központi közigazgatás szerkezeti reformja, valamint a kormányzati feladatok egységes területi végrehajtását összehangoló és elősegítő kormányhivatalok kialakítása. A közszolgáltatások minőségének javítása érdekében megkezdődött az integrált (polgárbarát) kormányzati ügyfélszolgálati rendszer (Kormányablak) létrehozása. Lényeges előrelépés továbbá a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről szóló törvény elfogadása és a közszolgálati életpálya-modell kialakításának tervezése.

A jogbiztonság érvényesítésének előmozdítására tett legjelentősebb lépés az új jogalkotási törvény elfogadása, míg külön törvény rendelkezik a jogalkotásban való társadalmi részvételről. A választópolgárok közügyekről való közvetlen megkérdezése az új Alkotmány kapcsán és szociális kérdésekben Nemzeti Konzultáció keretei között valósult meg.

Az elemzés innen tölthető le.