Néhányan meglepődtek, amikor a magyar kormány gyors döntéssel támogatta Ukrajna EU-tagjelöltté válását. Úgy érezték, hogy a kárpátaljai magyarság elleni sorozatos atrocitások vagy Zelenszkij elnöknek a magyar választási kampányban játszott, mára láthatóan általa is megbánt szerepe miatt Ukrajna nem érdemli meg a belépést. Keserűségük és csalódottságuk érthető, az Orbán-kormány a „magyar nézőpontból” mégis jó döntést hozott. A magyar érdekeknek megfelelő feltételekhez kötött ukrán EU-csatlakozás támogatását akár hangosabban is képviselhetné. Több okból is.
Mindenekelőtt azért, mert Ukrajna EU-csatlakozása csak akkor lehetséges, ha határait legalább egy tartós tűzszüneti egyezmény tisztázza. Aki csatlakozást mond, valójában fegyvernyugvást és békét akar, nem feltételek nélküli felvételt. Amíg nem világos, mely terület felett érvényesül az ukrán szuverenitás, amíg Ukrajna hadszíntér, nem lesz az EU tagja.
Állítólag számos nyugati politikus Ukrajna mielőbbi felvételén dolgozik. Mégis, ha Kijev két éven belüli felvételről álmodozik, hirtelen a kék-sárgába öltözött vezetők elhallgatnak és az uniós szerződések reformjától, az egyhangú döntések megszüntetésétől teszik függővé az ország EU-tagságát. Ezzel a közmondásos „borjúnyúzó péntekre” tolják a határidőt. Ha Magyarország a csatlakozást szorgalmazná, a képmutató európai politikusokat is leleplezné. Vajon hogyan magyaráznák a brüsszeliták Kijevvel szembeni hirtelen óvatosságukat?
Sokan dolgoznak azon Nyugaton és Keleten, hogy a magyar-ukrán kapcsolatok feszültek maradjanak. Egyesek Közép-Európát, Európa új hatalmi központját akarják a megosztással gyengíteni, mások az európai egységet akarják bomlasztani. A helyzet az, hogy Magyarország humanitárius segéllyel, a menekültek befogadásával és az ukrán gazdaság támogatásával sokkal többet tesz keleti szomszédjáért, mint amennyit a világsajtóban felépített imázsunk alapján gondolhatnánk. Ez is a csatlakozás támogatása mellett szól, mert Közép-Európába nem lehetne többet Ukrajna ügyében éket verni és Lengyelország beláthatná, hogy tévedett, amikor a magyarellenes szirénhangoknak hitt. Ukrajna felvétele újra közös ügye lehetne a Varsó-Budapest tengelynek.
Egy képzeletbeli EU-tag Ukrajna az európai politika erőviszonyait is átalakítaná, amely bőven rejt magában kockázatot hazánk számára. De cserébe akad bőven lehetőség is egy ilyen átrendeződésben. Szerbia, amely az utóbbi években szoros szövetségese lett hazánknak, például szintén reális esélyt kapna a csatlakozásra. Ukrajna esetleges felvételével pedig csökkenne az Európai Egyesült Államok koncepció megvalósításának esélye. Nem véletlen, hogy az önzetlenséggel aligha vádolható britek évtizedekig szorgalmazták Törökország európai csatlakozását, mert ebben látták az integráció mélyítésének legjobb akadályát.
Jogos a kérdés, hogy Ukrajna EU-tagsága nem lenne-e ellentétes a magyar nemzeti érdekekkel. Az könnyen belátható, hogy az Oroszország ellen jelenleg honvédő háborút folytató Ukrajnának érdeke volna a csatlakozás a hetvennyolc éve tagjai között békét garantáló európai integrációhoz, de vajon jó lenne-e ez a magyarságnak is? Igen, van rá esély.
Egyrészt a bővítés csak szuverén magyar döntésként valósulhatna meg, amely a csatlakozási szerződés pontos feltételeinek tükrében születne meg. A felvétel elvi támogatása nem jelenti minden feltétel automatikus elfogadását. Magyarországnak az utolsó pillanatig nyomásgyakorló vétójoga van a közösség bővítésekor. Emlékezetes, hogy a 90-es években a magyar EU-csatlakozást is a szomszéd országokkal kötött, kétoldalú kisebbségvédelmi szerződésektől tették függővé, amelyek garantálása az uniós tag Ukrajnával szemben könnyebb lenne, mint egy unión kívülivel. Ne feledjük azt sem, hogy 2024 nyaráig egy magyar uniós biztos folytathatná Ukrajnával a csatlakozási tárgyalásokat.
Másrészt gazdasági érdekünk is Ukrajna felvétele. Nem elsősorban a tartalék munkaerő miatt, amely például Lengyelországot segíti, hanem a miniszterelnök idei évértékelőjében megfogalmazott vízió, a nyugat-magyarországi ipari övezet mintájára felépítendő „Debrecen–Nyíregyháza–Miskolc háromszög” érdekében. Előbbinek fontos alapja a környező országok EU-tagsága és a határok átjárhatósága, így utóbbinak is elengedhetetlen feltétele a térség összenövése. Románia schengeni csatlakozását ezért is támogatja az osztrák-holland duettel szemben Magyarország. Ukrajna integrációja elengedhetetlen az új magyar gazdasági csodához. Bár magyar hagyomány az európai birodalom határának védelme, itt az idő, hogy annak egyik centrumát építsük fel.
Egy szó, mint száz: Okozzunk meglepetést a nyugati képmutatóknak, az ellenünk hergelt barátainknak és támogassuk Ukrajna feltételekhez kötött EU-csatlakozását, mert az elhozná a minden szempontból előnyösebb békét, segíthetné a kelet-magyarországi gazdaságot és a kárpátaljai magyar kisebbség valós védelmét is!
Mráz Ágoston Sámuel
Nézőpont Intézet vezetője