A nyári Európai Tanács ülésen az Európai Unió tagállamait vezető állam- és kormányfők megállapodtak mind a Next Generation EU elnevezésű válságkezelési hitelcsomagról, mind pedig a többéves pénzügyi keretről, azaz az Unió hosszú távú (2021-2027) költségvetéséről. Az Orbán-kormány nemcsak részese, hanem aktív alakítója is volt annak a kompromisszumnak, amelynek mentén a maratoni tárgyalássorozat végén Magyarország is elfogadta mindkét uniós pénzügyi megoldást. Ez, a minden tagállam által jóváhagyott megállapodás került veszélybe akkor, amikor az Európai Parlament balliberális képviselőinek nyomására négy hónappal később olyan rendelet tervezete került napirendre, amely a korábbi egyhangú döntést kikerülve politikai (jogállamisági) feltételekhez próbálná kötni a fenti uniós források kifizetését a tagállamok számára. Ezzel olyan politikai eszközt próbálnak létrehozni, amely nemcsak megkerüli az EU Alapszerződését, hanem lehetőséget teremt a tagállamok szuverenitásának közvetlen csorbítására. Magyarország és Lengyelország az eredeti kompromisszum védelmében vétót jelentett be megállítva ezzel a segélyalap és a költségvetés elfogadásának eljárását. Az így fellángolt vita valójában egyáltalán nem az uniós forrásokról és azok elosztásáról szól, hiszen az erre vonatkozó megállapodás már a nyár során létrejött, hanem arról a törekvésről, hogy az Európai Unióban domináns balliberális politikai csoportok zsarolásra alkalmas lehetőséget kapjanak azon tagállamok demokratikusan megválasztott kormányaival szemben, amelyek velük ellentétes politikai nézeteket vallanak.

A magyar és lengyel vétó sikerre vitt, három hét alatt Magyarország és Lengyelország kompromisszumot kötött a német elnökséggel. Mivel az Európai Unió működőképessége német gazdasági és politikai érdek, a berlini kormány végül elfogadta a közép-európai tiltakozást és a szuverenitás igényét elfogadva, módosította az elhíresült „jogállamisági mechanizmust”. Így 2022-es választásokon eggyel kevesebb eszköze lesz Brüsszelnek a beavatkozásra és a jogállamiságot utána sem lehet politikai beavatkozásra használni.

A tét nem az Unió költségvetése, hanem az EU irányítása volt az elmúlt hetek küzdelmében. A balliberális hálózat Brüsszelben ezalatt minden eddiginél nagyobb támadást indított a szuverenitásvédő lengyelekkel és magyarokkal szemben. Számtalan, látszólag egymással össze nem függő eszköz került elő, amelyek mindegyike növelte a magyar (és lengyel) kormányon a nyomást, hogy álljon el vétójától. A Nézőpont Intézet elemzésében a Magyarországgal szembeni nyomásgyakorlás nyolc különböző formáját azonosította, amely egyben ízelítő is a nagyjából 500 nap múlva esedékes magyar parlamenti választáshoz is. 

Az elemzés és a nyomasgyakorlas nyolc pontja itt olvasható.