A Nézőpont Intézet „Jogállamiság: szuverenitás és hatáskörtúllépés az Európai Unióban” címmel konferenciát szervezett, amelyen Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter bejelentette, hogy Magyarország megkezdte az Európai Unió hatásköreinek szisztematikus átvilágítását, majd az európai értékek nyomásgyakorló eszközzé válásáról és a jogállamiság elvének a tagállamokkal szembeni egyoldalú alkalmazásáról beszélt, hiányolva az uniós intézményekkel szembeni hasonló eljárásokat.
Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter azzal a bejelentéssel kezdte előadását, hogy Magyarország kormánya megkezdte az Európai Unió hatásköreinek szisztematikus átvilágítását. A lépésre azért volt szükség, mert az Európai Unió részéről ma már általános gyakorlat hatásköreinek lopakodó kiterjesztése. Kijelentette, hogy a lopakodó hatáskörbővítés szuverenitási kérdés, a tagállamok döntik el ugyanis, hogy mely területeken kívánnak az intézményeken keresztül együttműködni. Ha ezt a döntést kiveszik a tagállamok kezéből, a tagállami szuverenitás súlyosan sérül. A hatáskörátvilágítás célja, hogy feltárja ennek a határkörbővítésnek a gyakorlatát bizonyos kulcsfontosságú területeken, mint például az energiapolitika, migráció, jogállamiság, oktatás, kultúra és családpolitika, de általában véve is vizsgálják a kérdést, hogy optimális-e a hatáskörmegosztás a tagállamok és az Európai Unió között, miért nem működnek a tagállami hatásköröket védő eszközök, és hogyan lehetne megoldásokat találni a tagállami szuverenitás védelmére. Kiemelte, hogy azzal a politikai mítosszal szemben, hogy a központosítás szükségszerű lenne és az intézményrendszerekbe kódolt folyamatot jelentene, a tagállamok az integráció valódi irányítói. A mítosz szerint ez a folyamat már kikerült a tagállamok ellenőrzése alól. A szuverenista álláspont szerint viszont a tagállamok a szuverenitás kizárólagos hordozói, így egyedül a tagállamok dönthetnek arról, mely hatásköröket kívánják közösen gyakorolni. Kifejtette, hogy az Európai Unió közös értékei is a nemzetek belső önállóságából fakad. Az európai integráció csak szuverén nemzetek között lehetséges, hiszen szuverenitás híján nem integrációról, hanem birodalomépítésről beszélhetünk. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jogállamiság az egyike azon európai értékeknek, amelyre hivatkozással példátlan hatáskörbővítést hajtott végre, és amelyet nyílt politikai nyomásgyakorlásra használ fel „a kettős mérce szemérmetlen alkalmazásával”. Előadásában kitért a Nézőpont Intézet az Európai Unió intézményeinek jogállamiságáról szóló 2025-ös jelentésére is, mely esetpéldákon keresztül mutatja be ezt a jelenséget.
A konferenciát a Nézőpont Intézet vezetője, Mráz Ágoston Sámuel nyitotta meg és Répássy Róbert igazságügyi miniszterhelyettes zárta le. A miniszter előadását panelbeszélgetésen Prof. Dr. Szilágyi János Ede, a CEA stratégiai igazgatója és Zemplényi Lili Naómi, a Nézőpont Intézet európai uniós szakértője követte.
Mráz Ágoston Sámuel a Nézőpont Intézetnek az Európai Unió intézményeinek jogállamiságáról szóló 2025-ös jelentésére hívta fel a figyelmet, „Az Európai Unióról szóló szerződésben rögzített uniós hatáskörök lopakodó kibővítése az írott jog megszegése, ezért önmagában sérti a jogállamiságot. Jó példa erre a tetszőleges okból alkalmazott 7-es cikk szerinti eljárás vagy az európai médiapiac uniformizálására törekvő uniós rendelet. A brüsszeli hatáskörbővítésnek az utóbbi időben a tagállamok belpolitikájába való beavatkozás is része lett, legyen szó a brüsszeli túlhatalommal szemben kritikus jelöltekre nehezedő nyomásgyakorlásról, vagy az Európai Unió központjának érdekeit képviselő jelöltek anyagi és kommunikációs támogatásáról vagy éppen a tagállami ügyészségek eljárása előli megóvásukról” – mondta a Nézőpont Intézet vezetője köszöntőjében.
A miniszter előadását követő panelbeszélgetésen Zemplényi Lili Naómi, a Nézőpont Intézet szakértője kifejtette, hogy az Európai Unió lopakodó hatáskörbővítése nagyon látványos a jogállamiság ellenőrzése területén, melyek először ajánlásokként, majd fokozatosan mérföldkövekben megjelenő elvásárokként jelentek meg, s ma már széles körben számonkérhető fegyvernek számít. Dr. Szilágyi János Ede szintén felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unió intézményeit is kötik a jogállamisági kritériumok. A jogállamiság fogalmában jelen állás szerint nagyon sok minden beleérthető, annak jelenlegi értelmezése ingoványos talajra épült fel.
Répássy Róbert igazságügyi miniszterhelyettes záró előadásában saját tapasztalatai alapján az uniós döntések hivatkozási pontjainak furcsaságaira hívta fel a figyelmet, melyek gyakran korábban nem használt hivatkozási alapokra mutatnak vissza, felületes véleményen alapulnak, vagy éppen nem mindenkire érvényes feltételrendszert kérnek számon. A hatáskörbővítés problémája kapcsán ideális megoldásnak egy hatásköri bíróság felállítását nevezte meg. Szükség lenne egy olyan szervezetre az Unióban, amely a tagállamok hatáskörét is védi, de ma nincs ilyen fórum. Az alkotmánybíróság számára meg kellene teremteni azt a lehetőséget, hogy fordulni lehessen hozzá hatásköri kérdésekben. Az országgyűlés számára pedig egy olyan lehetőséget javasolna, hogy negatív hatásköri listát állíthasson fel azokról a törvényekről, törvényhozási tárgyakról, amelyekre a magyar nemzeti tagállami hatásköri jegyzékünk kiterjed. Szerinte a Nézőpont Intézet tanulmányának következtetésein is túlmenő lépés a pozitív jog megalkotása kellene, hogy legyen, hogy megvédhessük a hatásköreinket.
