A Nézőpont Intézet november 19-én, Brüsszelben mutatta be elemzését, melyben az Európai Unió intézményei jogállami kritériumoknak való megfelelését vizsgálta. A tanulmány 18 olyan területet azonosított, ahol a Bizottság, az Európai Parlament, a Bizottság vagy a Tanács nemcsak nem felelt meg számos jogállami standardnak, hanem a Szerződéses keretekből kilépve, még felhatalmazás nélkül bővíti is hatásköreit vagy kettős mércét alkalmaznak.

Az Európai Unióban már évek óta kiemelt figyelem kíséri a tagállamok jogállami működését – kevesebb szó esett azonban mindezidáig azonban arról, hogy az Unió intézményrendszerének és működésének is jogállami keretek között kell megvalósulnia. A Nézőpont Intézet öt ország több mint tíz intézetének szakértői bevonásával végzett kutatást az uniós intézmények jogállami helyzetéről annak feltárására, hogy vajon az EU vezető szervezeti egységei betartják-e saját szabályaikat, így a jogállamiság elveit. Ennek a folyamatnak a végeredménye a Polgári Magyarországért Alapítvánnyal együttműködésben megrendezett nemzetközi konferencián bemutatott jelentés. A rendezvényen felszólaltak a Patrióták Európáért (PfE), az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) és az Európai Néppárt (EPP) képviselői is.

A Nézőpont Intézet elemzésében 18 területet azonosított, ahol az Európai Unió valamely intézménye (Európai Parlament, Európai Bizottság, Európai Unió Bírósága, Európai Unió Tanácsa) sérti a jogállamiság elvét. Az elemzés azonban nem csupán megállapításokat tett az elvek megvalósulása kapcsán, hanem ajánlásokat is megfogalmazott. Ezek az ajánlások a beszámoló végén találhatóak.

A rendezvényen köszöntőt mondott Kavecsánszki Ádám, a Polgári Magyarországért alapítvány kuratóriumi elnöke. A Nézőpont Intézet elemzését Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont vezetője és Zemplényi Lili, az intézet elemzője mutatta be. Előadást tartott Daniel Guéguen, a College of Europe vendégprofesszora és Pascale PIERA a Patrióták európai parlamenti képviselője. A konferenciát kerekasztal-beszélgetés zárta, melyen részt vett Milan Zver (EPP), Waldemar Buda, (ECR) és Paolo Borchia (PfE).

A Nézőpont Intézet elemzésének megállapításai:

Európai Parlament

• A szerződések szerint nem az EP nevezi meg a Bizottság elnökét, az Európai Parlament mégis erre törekszik az ún. Spitzenkandidat-rendszer promótálásával.

• Az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy „…egyik tagállam sem köteles olyan információt szolgáltatni, amelynek közlését ellentétesnek tartja alapvető biztonsági érdekeivel”, mindezek ellenére az Európai Parlament több bizottsága is foglalkozott nemzetbiztonsági kérdésekkel, csak úgy, mint a demokrácia védelméről szóló csomag.

• A 2024-ben hatályba lépő eljárási szabályzata az Európai Parlamentnek jelentősen megnöveli a vizsgálóbizottságok lehetőségeit, felhatalmazva őket arra, hogy tényfeltáró missziókat szervezzenek, tisztviselőket hallgassanak meg, kérhessék mind nemzeti hatóságok, mind pedig az érintett tagállamok parlamentjének együttműködését.

• Bár a Szerződés hivatalosan lehetőséget biztosít a tagállamok parlamentjeinek a jogszabályjavaslatok szubszidiaritás szempontjából történő vizsgálatára, a ritkán elinduló és eredménytelenül végződő sárga és narancssárgalapos eljárások száma bizonyítja, hogy valójában a közvetlen legitimációval rendelkező nemzeti parlamentek beleszólása az EU törvényhozásába elhanyagolható.

• A COVID világjárvány idején az Európai Parlament távműködése során figyelmen kívül hagyott számos eljárási szabályzatban rögzített szabályt, amely az EP működésének visszamenőleges jogszerűvé nyilvánítását tette szükségessé.

• Az Európai Parlamentet értintő korrupciós botrányok hosszú listája mutatja az EP korrupcióellenes szabályainak a hiányosságait.

Európai Bizottság

• Európai Unió Tanácsának Jogi Szolgálata aggályait fejezte ki a Bizottság jogállamisági keretével kapcsolatban, mondván, hogy „az Unió értékeinek, így a jogállamiságnak a megsértésére hivatkozva csak abban az esetben lehet fellépni egy tagállammal szemben, ha az olyan tárgyban jár el, amelyre vonatkozóan a Szerződésekben foglalt konkrét hatáskör-meghatározási rendelkezések alapján az Unió rendelkezik hatáskörrel”.

• A Bizottság diszkrecionális jogköre a kötelezettségszegési eljárások során veszélyezteti a jogbiztonságot.

• A szabadmozgás jogára hivatkozva a Bizottság kijátszaná a tagállamok hatásköréből a családjog jogkörét.

• Mind az Európa Jövője Konferenciasorozat, mind pedig az Európai Polgári Kezdeményezések sikertelensége mutatja, hogy a Bizottság és az Európai Unió intézményei nem elszámoltathatóak.

• A tagállamok Szerződések szerint előírt egyenlőségét sértette a Bizottság azzal, hogy a helyreállítási és ellenállóképességi eszköz pénzügyi forrásainak kiosztása során az eurót használó országok csoportját „egyenlőbbként” kezelte, és hamarabb juttatta forrásokhoz, mint a nemzeti valutájukat használó országokat.

• A Pfizer-ügy és egyéb Bizottságot érintő korrupciógyanús ügyek rámutatnak a hatalommal való visszaélések meglétére a Bizottságban.

Európai Unió Bírósága

• Számos tagállam alkotmánybírósága emelt kifogást az európai jog szupremáciája, illetve az Unió önös hatáskörbővítése ellen.

• A Bíróság ügykiosztása – az Elnök rendeli a bírókat az ügyekhez – elfogult ügykiosztásra ad lehetőséget.

• A Szerződéses előírások ellenére a Bíróság több tagja sem tekinthető függetlennek – párthovatartozásukat és így politikai elfogultságukat karrierjük szemlélteti.

• A Bíróság tagjainak kiválasztásának uniós folyamata átláthatatlan.

Európai Unió Tanácsa

• Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy „Az Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában…” tehát az Unió intézményeit is terheli az a kötelesség, hogy támogassák a tagállamokat a feladataik teljesítésében – ezt pedig egyértelműen megsérti az Unió intézményei és vezetői által nyilvánított magatartás a magyar rotációs elnökséggel kapcsolatban.

• Az Európai Tanácsban bizonyos kérdések egyhangúságot követelnek – ezek közé tartozik például a közös kül- és biztonságpolitika. Az elmúlt időszakban azonban az EU intézményei egyre a tagállami vétók lehetőségének szűkítésén tevékenykedtek.

A Nézőpont Intézet ajánlásai:

Az Európai Unió Jogállami Működését Vizsgáló Kutatás a jelentés megállapításainak figyelembevételével azt ajánlja az Európai Uniónak és az azt alkotó tagállamoknak, hogy: 

• alapítsák meg az Európai Unió Hatásköri Bíróságát, az Unió hatáskörátlépéseinek vizsgálata és szankcionálása céljából;

• szűkítsék az Európai Bizottság diszkrecionális jogkörét, különösképpen a kötelezettségszegési eljárások tekintetében; tiltsák a kötelezettségszegési eljárások megindítását a tagállamok alkotmánybíróságainak döntéseivel kapcsolatban;

• biztosítsanak szélesebb lehetőséget és alkalmasabb intézményi kereteket a tagállamok parlamentjeinek az Európai Parlament ellenőrzésére, és az Uniós jogalkotás kontrolljára;

• erősítsék meg a tagállamok Szerződések előtti egyenlőségét, és egyúttal az egyhangúság intézményét a Szerződések által elvárt kérdésekben;

• korlátozzák az Európai Unió Bírósága által kiróható pénzbeli szankciók mértékét;

• valamint tiltsák meg az Unió intézményeinek a Szerződések módosítására vonatkozó javaslatok kidolgozását – illesse meg ez a jogkör csak a tagállamokat.

A teljes elemzés az alábbi linken érhető el magyar és angol nyelven.