Összefoglaló

• Az Európai Parlament (EP) befolyása az intézmény létrejötte óta a módosító szerződéseknek köszönhetően folyamatosan növekedett. 42 éve csábító tévútra tért, és ma már nem az Európai Unió demokratikus működését, hanem intézményes önérdekeit képviseli.

• Az átalakult intézmény nem felel meg a demokratikus mércéknek. Az európai parlamenti választások másod-, de inkább harmadrendű választások maradtak ennyi idő elteltével is az országos és helyi választások mögött. A csökkenő részvétel arra mutat rá, hogy a választók nem érzik a választások valódi tétjét saját életükre nézve, s nem EP-képviselőiktől, hanem inkább nemzeti parlamenti képviselőiktől és kormányaiktól várják egyéni és közösségi érdekeik megtestesítését.

• Eltávolodott egymástól az európai politikus és az európai polgár. A közvetlenül választott, a nemzeti tisztségekkel összeférhetetlen EP-képviselők többsége ma már a szűk társadalmi csoportot elérő brüsszeli nyilvánosságnak kíván megfelelni, s az intézményi önérdeket képesek a nemzetállamok érdekével szemben is érvényesíteni. A szerződésmódosítások során szerzett, jogosítványaiban rejlő zsarolási potenciált, illetve az EP szabályzatában és az EU szerződésekben rejlő kiskapukat használja fel ambíciói eléréséhez.

• Az Európai Parlament tévútja az Európai Unió intézményreformjának zsákutcáját jelenti. Megoldást csak az nyújthat, ha az európai parlament és az európai polgár újra egymásra találnak. Ehhez újra kell egyesíteni a nemzetállami és az európai érdekképviseletet.

• A Nézőpont Intézet szerint az Európai Parlament demokratikus deficitjének feloldásában a nemzeti parlamentek jelentik a megoldást:

  • Újra a nemzeti parlamentek kezébe kell adni az európai képviselők delegálásának jogá

  • Csökkenteni kell az európai képviselők létszámát

  • El kell törölni a kettős megbízatás tilalmát

  • Be kell vezetni a piros lapos eljárást

A teljes elemzés itt érhető el: Nézőpont A tévúton járó Európai Parlament